Az osztrák egyéni nyugdíjszámlán a bruttó járulékalap minden évben azonos százalékát (1,78%) írják jóvá évenként (a 2005 előtt szerzett korábbi jogosultságokat egy induló jóváírás váltotta ki). A bruttó járulékalapba beszámít minden kereset, ami után járulékot fizettek és minden olyan kereset, amelyet a nem keresőtevékenységgel szerzett időszakra törvényben határoznak meg.

Viszont van járulékplafon, hogy a nyugdíjrendszer ne járuljon hozzá a társadalom további szétszakításához gazdagokra és szegényekre. A jóváírásokat a tényleges nyugdíjigénylés időpontjáig a bruttó keresetek növekedési rátáját figyelembe véve minden évben valorizálják. Így minden évben pontosan látható az adott évben érvényes teljes jóváírás összege. 

Áldásos Hatások

Különösen behatóan ajánlott tanulmányozni az osztrák egyéni nyugdíjszámlák alábbi áldásos hatásait:

1. áttekinthető, kiszámítható, egyszerű a rendszer, minden érintett minden évben pontosan látja, az adott pillanatban mennyi nyugdíjra számíthat a felhalmozott nyugdíj jóváírásai alapján: érvényesül az egyenértékűség (ekvivalencia) elve, amely szerint a biztosított személy által élete során fizetett járulékok nagyságának kiszámítható módon tükröződnie kell a nyugdíja összegében, s a korábban már megszerzett nyugdíjjogosultságokat később hozott szabályok nem tehetik semmissé;
2. az osztrákhoz hasonló nyugdíjszámla bevezetése révén révén eltűnhetne a magyar nyugdíjmegállapítás során elkerülhetetlen nettósító algoritmus-halmaz, vagyis nem kellene számolni az elmúlt évtizedekben évente változó járulék- és adómértékekkel, ami a számítást az itthoni nyugdíjra jogosult számára teljes mértékben követhetetlenné és ellenőrizhetetlenné teszi;
3. nem kellene számolni a szolgálati idő hosszával a nyugdíj összegének meghatározásához (csak a jogosultsághoz): végre eltűnhetne a magyar szolgálatiidő-számítást jellemző asszimetrikus nyugdíjszorzók rendszere - visszaállhatna a linearitás, ezzel a kiszámíthatóság. Most a magyar nyugdíjskálában pl. 20 évhez 53%-os szorzó tartozik, 40 évhez viszont nem ennek a duplája, 106%, csak 80% - vagyis az első húsz év szolgálati idő kétszer akkora súllyal esik latba, mint a második húsz év. Az egyes szolgálati évek súlya is ugrál, hol 2%, hol 1%, hol 1,5%, aztán megint 2% - semmi sem áttekinthető, a jogosultságok nem épülnek lineárisan;
4. megszűnhetne a magyar egyszeri valorizációs rendszer, amely szerint a nyugdíjmegállapítás során kell a nyugdíjazás előtti év kereseti szintjéhez emelni az összes korábbi évben szerzett, nettósított keresetet - pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb méltánytalanságot a magyar rendszerben, hiszen azonos életpályák esetén is 30-40%-kal eltérő összegben lehetnek jogosultak a friss nyugdíjasok attól függően, hogy melyik évben mentek nyugdíjba. A nyugdíjszámla bevezetése esetén a valorizációra minden évben sor kerülne az éppen a számlán szereplő, előző évi teljes jóváírás összege tekintetében, nincs egyetlen nagy ugrás a megállapítás során, az összegeket folyamatosan korrigálják.

Hogy van tovább a történet, mi jár még Ausztriában?

Ez az írás egy nagyobb cikksorozat része. Amennyiben érdekel a folytatás, kövess minket a facebook oldalunkon, hamarosan érkezik a többi is!